Régimódi történet

by Magda Szabó

Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: "Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke - mindketten így hívtuk anyámat - mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre."
Kétségbeesetten hárítottam a csendes biztatást, képtelenségnek éreztem, hogy megbolygassam összemetélt tudatomat azzal, hogy megpróbáljam visszaidézni a holtat, részint úgy gondoltam, képtelen ötlet, részint olyan beteg és nyomorult voltam a jelenléte nélkül, hogy eleve kudarcnak éreztem a kísérletezést is. A férjem sose kényszerített semmire, ezen az estén és sok rákövetkező, szintén hallgatag estén se tette, csak annyit mondott: "Majd meglátjuk. Lenke megérdemelné, hogy megmutasd az anyádat a világnak, és neki kevés a rózsaszín márvány sírkő a pár soros verssel. Ha valakinek, neked, és egyedül csak neked fog Jablonczay Lenke válaszolni, ha megkérdezed, és elmondatod vele, ami megértéséhez nem voltál a haláláig elég ép vagy teherbíró, magad is asszony, felnőtt."
Az én férjem sose tévedett, ha utat mutatott valahová, behunyt szemmel elindulhattam, jobban ismert önmagánál. A könyvet, amelynek Jablonczay Lenkét életre kellene keltenie, megvalósíthatatlan feladatnak éreztem, ha olykor eszembe jutott, iparkodtam elűzni a gondolatát is. Anyám úgy parancsolt nekem mivoltával, szellemiségével egész életemen át, hogy tudtam, ha ő akarná azt, amit a férjem ajánlott, valami rejtelmes módon elmondaná nekem. Múltak a hónapok, eltelt három év, amikor férjemmel együtt meghívtak Amerikába, a State Department vendégei voltunk. Lenke Amerikában szólt hozzám és utasított: ha vágyol utánam, támassz fel és keress meg. Szavadra visszatérek az örökkévalóságból és elmondom neked mindazt, ami megértésére még túl fiatalnak ítéltelek. De most szabad a pálya, keress meg, egymagad kevés leszel hozzá, de segít neked, ha megkéred, egyház, állam, minden hajdani rokonunk, barátunk, életünk szereplői és szemlélői. Ne félj, kicsim, én is segítek. Ha hazakerülsz Amerikából, állj neki a munkának, keresd meg életem történelmi hátterét, egykori helyszíneit, famíliánkat, egy valamikori régimódi történet drámájának főszereplőit. Papok fognak segíteni, apácák, bankárok, tudósok, most megcsinálhatod a saját magyar Elektrádat, és én melletted leszek addig a percig írás közben, míg oda nem kell, hogy testemből adjalak a valóságos életnek, és boldogan és rémülten először látom meg az arcodat azon a bizonyos langyos október ötödikén.

Genres: Hungarian Literature, Classics, Fiction, Novels, Audiobook

412 pages, Hardcover

First published January 1, 1977

About the author

Magda Szabó was a Hungarian writer, arguably Hungary's foremost female novelist. She also wrote dramas, essays, studies, memories and poetry.

Born in Debrecen, Szabó graduated at the University of Debrecen as a teacher of Latin and of Hungarian. She started working as a teacher in a Calvinist all-girl school in Debrecen and Hódmezővásárhely. Between 1945 and 1949 she was working in the Ministry of Religion and Education. She married the writer and translator Tibor Szobotka in 1947.

She began her writing career as a poet, publishing her first book Bárány ("Lamb") in 1947, which was followed by Vissza az emberig ("Back to the Human") in 1949. In 1949 she was awarded the Baumgarten Prize, which was--for political reasons--withdrawn from her on the very day it was given. She was dismissed from the Ministry in the same year.

During the establishment of Stalinist rule from 1949 to 1956, the government did not allow her works to be published. Since her unemployed husband was also stigmatized by the communist regime, she was forced to teach in an elementary school during this period.

Her first novel, Freskó ("Fresco"), written in these years was published in 1958 and achieved overwhelming success among readers. Her most widely read novel, Abigél ("Abigail", 1970), is an adventure story about a schoolgirl boarding in eastern Hungary during the war.

She received several prizes in Hungary, and her works have been published in 42 countries. In 2003, she was the winner of the French literary prize Prix Femina Étranger for the best foreign novel.

Her novel Abigél was popularized through a much-loved television series in 1978. Abigél was also chosen as the sixth most popular novel at the Hungarian version of Big Read. Her three other novels that were in the top 100 are Für Elise , An Old-Fashioned Story , and The Door .

Reviews

[Agnieszka · Rating 4 out of 5]

Magda Szabó known as an author of Abigél and Door this time gets down to recounting history of her family and creates a gripping and colorful saga.

Staroświecka historia , what could be translated as old-fashioned history, with details depicturing the writer’s family, starts almost like from Proust, albeit not with a cake, but with blue jug with swans pattern, which the narrator bought yealding to a sudden impulse. And this made her to dig into family history. Initially we feel overwhelmed by the places, dates, crowd of close and distant relatives, their relationships and strange-sounding names. But let not be dissuaded.

The characters are beautifully drawn, very strong and believable . Portrayed women are independent and with character, men often weak, profligates frittering their estates away. You really can feel that they are real, flesh and blood, people.

We get to know a story of Lenke, Szabó’s mother and all circumstances and events which influenced on her and made whom she became. It’s also a story of Emma, writer's ill-fated grandmother, her unhappy marriage and tragic fate. With this book Magda Szabó does late justice to her.

Szabó evokes the unique atmosphere of fin de siècle Hungary and Europe, the time that is irretrievably gone. Describing family vicissitudes, delving into uneasy past and tangled feelings, at the same time depictures political and social changes and the way of life and customs characteristic of given époque.

This is also a tale about the continuity of history, about that we can't live in isolation from the past of our ancestors. And that their life is still effecting on us.

[Titi Coolda · Rating 5 out of 5]

Că Szabó e (mă rog, a fost) o scriitoare mare asta știam dar că e unul dintre cei mai mari psihologi din literatură am aflat citind cartea aceasta, Poveste de modă veche în traducere mot a mot, un fel de regăsire a timpului pierdut, de istorie genealogică brodată pe canavaua Marii Istorii. O minunăție de carte care descoperă rădăcinile ancestrale ale scriitoarei de la stră-străbunici până la nașterea sa în 1917. Sigur voi citi și continuarea poveștii, Für Elise, care cuprinde perioada copilăriei și adolescenței autoarei (1917-1937).

[Olha · Rating 4 out of 5]

("Старомодна історія", Магда Сабо - українською книгу переклали у 1986, але Гудрідз нічого про це не знає)
Приємне знайомство з авторкою та угорською літературою в цілому. Сабо написала родинну сагу про власну сім'ю і мені сподобався її голос в романі - вона пише іронічно, дотепно, помічає деталі та всі-всі недоліки сильних жінок та слабких чоловіків своєї родини, не втрачаючи при цьому любові та співчуття до їх часто сумної долі.

[Bence Gaspar · Rating 4 out of 5]

Nehezen rágtam át magam rajta, döbbenetesen sűrű szövetű regény. Engem a helyenként összefüggéstelen, adatokkal túlzsúfolt és műfajokat keverő szerkezetével az Ulyssesre emlékeztetett. Csak azért ez jóval befogadhatóbb. Viszont ez megerősítette bennem az érzést, hogy a Für Elise nem egy igazán jó regénye Szabó Magdának, csak akkor már valószínűleg senki se merte megmondani neki. Illetve jó az is, csak csomót kellett volna szerkeszteni.
A vége felé bejönnek a történelmi párhuzamok, azokból néhol kevesebb is elfért volna szerintem, bár a legvégére mintha megtalálta volna a megfelelő arányt.
A karakterek mind nagyon élők, emberiek, jól elkülönülnek, de rengetegen vannak, eleinte követhetetlennek tűnik az egész. De érdemes végigverekedni magát rajta az embernek.

[Yulia Kazachkova · Rating 4 out of 5]

Вместо семейной саги — автофикшн о том, как женщина хотела написать о своей семье, но говорила все время о себе. И предупреждение мне, которая хотела бы того же — воскресить людей, которых толком не знала, — не делать этого.

[Veroni · Rating 4 out of 5]

„A végzetemmel nem küzdhetek.
…tudomásul vette, nem juthat osztályrészéül a regényekből ismert, a gyerekkortól a sírig kísérő, gyönyörű szerelem, de nem lehet belőle zongoraművésznő, nem lehet író sem, nem lehet őbelőle semmi.
Szabad leszek? – kérdezte reménykedve.
Nem küzdhetek a végzetem ellen. Figyeli magát: fáj-e. Nem nagyon.
Én tulajdonképpen unom is a szélcsendet. Lehet, azért jutott olyan ritkán. Én a vihart szeretem, a hideget, a havat, a ködöt.”

[Csilla · Rating 5 out of 5]

Lebilincselő történet. Magával ragadó. Gyönyörű és egyben borzasztóan szomorú. Letűnt kort idéz, de az érzelmek, történetek és emberi sorsok annyira valóságosak (hiszen azok voltak egyszer), hogy lehetetlen nem azonosulni velük valamilyen ponton.

[Elwira Księgarka na regale · Rating 5 out of 5]

Dawno nie spotkałam się z książką, która na Lubimyczytac miałaby tak skrajne opinie. Są osoby, które nie dotrwały do 50 strony, zgubiły się w gąszczu postaci i wynudziły się. Wielonarracyjna gęstość po prostu nie jest dla nich, co nie znaczy, że „Staroświecką historię” trzeba interpretować tak płytko i przekreślać jej walory, tylko dlatego, że jest czytelniczym wyzwaniem.

Magda Szabo otrzymała propozycję od wydawcy, by napisać powieść o swojej matce, początkowo niechętna, przeobraziła ten pomysł w arcydzieło, które opowiada historię jej przodków na tle równie burzliwej historii Węgier. Nie ukrywam, mnie początkowo również trudno było wgryźć się w ten kalejdoskop postaci i faktów, ale gdy już się wgryzłam, to nie mogłam się oderwać. Szabo w niesamowity sposób przeplata formę pamiętnika i powieści, gdzie odtwarza losy swojej matki Lenky Jablonczay, która została oddana na wychowanie swojej babce, a swoich rodziców szczerze nie znosiła całe swoje życie. Szabo nie oszczędza nas w ilości faktów, którymi nas zalewa, możliwe, że wielu nie zapamiętamy, ale szczerze, historia rodziny Szabo jest tak rozległa, skomplikowana, pełna bólu, goryczy i namiętności, że ta powieść musiała powstać i nas czytelniczo pochłonąć. Jest to na wskroś węgierska literatura, nie tylko ze względu na swój wyjątkowy styl narracyjny, ale też liczne odniesienia do wydarzeń politycznych.

Ta powieść to wyjątkowa saga rodzinna, która jednocześnie pokazuje jak dziedziczymy traumy, mam wrażenie, że Szabo dzięki stworzeniu tego monumentalnego dzieła, sama musiała wiele przepracować. Przygląda się swojej rodzinie z bezwstydną lupą w ręku, jednocześnie unikając osądu, a swojego dziadka, ojca Lenke, można powiedzieć, że „autora” ciężkiego dzieciństwa matki, mogłaby spokojnie surowo osądzić. To bezstronne podejście zasługuje na uwagę, ale nic tak nie zachwyca jak plastyczność języka Szabo. Niektórzy nazywają ją najlepszą powieścią w dorobku autorki i wcale im się nie dziwię. Musicie sobie jednak dać cierpliwość na pierwsze sto stron i absolutnie się nie poddawać, bo ominie Was dzieło na miarę „Stu lat samotności”.

[Góczán Judit · Rating 4 out of 5]

Egy debreceni családi történet, női sors, női látásmód.

[Ira Dorogova · Rating 5 out of 5]

Пронзительная книга. Настоятельно рекомендую всем, кто любит семейные саги с скелетами в шкафу.

[Marina Marić · Rating 5 out of 5]

Ovaj roman je drugi deo trilogije autobiografskih dela koja prikazuje njenu porodičnu istoriju. Prvi je Okut (Drevni izvor), drugi Regimodi tortenet (Starinska priča), i treći Fur Elise. Volela bih da pročitam sve tri knjige. U ovoj Starinskoj priči možemo da vidimo kako je živeo bogatiji stalež, i koliko su u to vreme, negde pred početak Prvog svetskog rata, obrazovane žene bile nemoćne. Glavna junakinja priče posle razvoda želi da se izdržava sama, da predaje u školi, ali ne može. Niko nije hteo da je zaposli jer je razvedena. Morala je da se uda da bi radila stvari koje voli.

[Agnes Kelemen · Rating 4 out of 5]

Tetszik, hogy zakatol a történelem (pl. abban az évben, amikor ez és ez történt a Monarchia parlamentjében, a világban, balkáni háborúk, I. VH, Kerenszkij stb. akkor Jablonczay Lenke ezt és ezt csinálta) a családtörténet szálai között, és nagyon bele tudtam élni magam Jablonczay Lenke életébe. De azért egyenetlen, főleg az elején vannak hosszú, unalmas, vontatott részek -pl. a Sárrét részletes jellemzése. Értem a funkcióját, de rövidebben is betöltötte volna azt.

[Ágnes Kégl · Rating 5 out of 5]

Csodálatos könyv. Szabó Magda valóban a magyar irodalom nagyasszonya volt, ahogy Esterházy Péter mondta.

[Peter · Rating 5 out of 5]

There are no words to describe this book. It means so many things to me and makes me feel all kinds of emotions I didn’t even know I had in me.

[I_eat_books · Rating 5 out of 5]

Megkönnyeztem a végét, mint minden Szabó Magda könyvet. Az összes karaktere érdekes, megható történetetek övezik őket, jó érzés megismerni elképzelni a régi magyar személyiségeket.

[Lobo · Rating 4 out of 5]

Eleinte kétségbe ejtett a sok név, de aztán egyszerűen elvarázsolt a történet és kedvenc lett.

[Angela · Rating 5 out of 5]

Megható történet.

Dirljiva priča.